Kritikák

“Dagadt Henrik Eskildsen (Barna Zsombor) a tanárnő fia, az iskola stréber diákja eddig nem látott karakter „átváltozáson” megy keresztül, ugyanis a kígyó ellopása alatt rögtönzött rock koncertje bebizonyítja, hogy Dagadt Henrik jóval összetettebb figura, mint az társai elsőre gondolták volna.”

“Barna Zsombor Dagadt Henrik szerepében például remekel abban, hogy a kiközösített, szabálykövető tanárgyerek mögött tapinthatóvá tegye a dicsvágyat és az agressziót is.”

“Pontos és precíz játékot láthatunk mindenkitől, a darab pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy az egységes, közös játékon túl minden szereplő külön-külön is megmutathassa a tehetségét – amit meg is tesznek. Barna Zsombor bárgyú és kedves Dagadt Henrikje egy szempillantás alatt válik igazi bosszúálló kis szörnyeteggé,…”

“Mindez pedig Barna Zsombor egyszemélyes hadseregére hárul, aki egyszemélyben szigorú orvosnő, mozgásában korlátozott lány, de még vastudőre kötött beteg is egyben – illetve nem csak ő, hanem a kezére húzott gumikesztyű, az ölében elfekvő lepel és egy orvosi dobozban megbúvó lélegeztető maszk is mind-mind ezekké a karakterekké lényegülnek át.”

“Mert ebben a nagyregényhez méltón számtalan szereplővel dolgozó monodrámában Barna Zsombor hihetetlen virtualitással, csendesen szívós tehetséggel emel le a lábunkról, mozdít el a párnánkról, hogy egy pár méternyire lévő, ám annál inkább hihetetlenül intenzív világba vigyen el. Ápolói formaruhában, keze ügyében egy fém egészségügyi dobozzal – melyet időről időre szelíd várakozással nyit ki, avagy épp szent dühvel csap össze – egy mozgalmas, forgalmas regény egész világát mutatja meg nekünk kápráztató átéléssel, vehemenciával, mintha az ő szereplőinek egyikén-másikán múlna a világ sorsa. […] És ahogy mindezekben Barna Zsombor elmerül, egyik karaktert a másik után, egymással ütköztetve hozza közénk, oly elegánsan laza tehetséggel, hogy még a szemüveged is földre esik közben, annyira figyelsz. […] Érzékeny virtuózitás Barna Zsombor játéka…”

“Barna Zsombor jelenléte könnyedséggel, humorral lazítja az előadás hangulatát,…”

“És akkor itt jön képbe a mi Héraklészünk, aki valószínűleg egyetlen határozott mozdulattal ízekre tépné a csomót. A címszereplő Barna Zsombor kölykös bájjal jeleníti meg ezt a nem túl bonyolult észjárású, de azért nagyon is szeretetre méltó fiút. A józan paraszti ész az ő esetében érvényes kategória: épp csak egy-két másodperccel reagál lassabban a szükségesnél, de ha feldühítik vagy sarokba szorítják, gyorsan, kissé tán túlságosan is gyorsan cselekszik. Emiatt persze megüti olykor a bokáját, de ez is bőven belefér ebbe a verzióba. Barna Zsombor nem emel szobrot Héraklésznak, viszont közvetlen, emberi arccal ajándékozza meg, akivel a nézőtéren bárki szívesen összepacsizna. Mert a tankönyvekben szereplő hősnek korántsem a legendás hőstettekről szól az élete: kedvemre való látni, amikor elfárad, amikor kételkedik, amikor elbizonytalanodik.”

Ennek a fiatal gárdának tagjai középiskolás koruk óta ismerik egymást, és akkoriban a színészmesterség-órákon gyakran hallották a „Ne essünk szét!”- felszólítást, így amikor most nevet

John Osborne Dühöngő ifjúság című kultikus regényét vitte színre a NESSZ Alkotócsoport. A Nézz vissza haraggal gondolataival valószínűleg sok fiatal tud azonosulni, de nem csak

A frissen megalakult, többnyire fiatalokból álló NESSZ Alkotócsoport első bemutatóként nem is választhatott volna hozzájuk jobban illő, a mai huszonévesek problémáit meglehetősen hitelesen bemutató darabot