Ennek a fiatal gárdának tagjai középiskolás koruk óta ismerik egymást, és akkoriban a színészmesterség-órákon gyakran hallották a „Ne essünk szét!”- felszólítást, így amikor most nevet kerestek maguknak, magától értetődő volt, hogy ennek a mondatnak a rövidítését, a NESSZ-t választják. Ez az új alkotócsoport rendhagyó módon látott hozzá első előadása anyagi feltételeinek megteremtéséhez, kaptak ugyan NKA-tól is támogatást, de úgy döntöttek, közösségi finanszírozás keretén belül gyűjtik össze a még szükséges pénzt. Ehhez hívták segítségül a StageHive művészeti platformot, ami a különböző művészeti ágakban tevékenykedők egymásra találását tűzte ki céljául. Itt, még februárban meghirdették a „Rendezd be Jimmy kecóját!” akciójukat, aminek keretén belül, szuper gyorsan, azaz 5 nap alatt 350.000 Ft jött össze, amiből a díszleteket, kellékeket, jelmezeket vásárolhatták meg. De tavasszal a COVID mindent felülírt, el kellett halasztani a Nézz vissza haraggal bemutatóját, így fél év múlva, szeptember 13-án tarthatták meg premierjüket a 3K – Kaszásdűlői Kulturális Központban.
John Osborne drámája, a Nézz vissza haraggal nem mostanában született, hanem 1956-ban, és az akkori brit harmincas korosztály mentális állapotát tükrözi. Bő hatvan éve a darab irodalmi atombombaként robbant, mert az angol közvélemény érthetetlennek és megmagyarázhatatlannak tartotta a háború borzalmain kiskamaszként áteső nemzedékének sistergő indulatoktól vezérelt dühét, amit a németek felett fölényes győzelmet arató felmenőikkel szemben éreztek, ugyanis az ifjoncokat zavarta és idegesítette az öregek tékozlónak tűnő jómódja, konzervatív nézetrendszere. Osborne színjátéka – mint minden figyelemre méltó mű, – azonban túlmutat eredeti mondanivalóján, és az idő előrehaladtával fokozatosan vált egyetemessé az üzenete, és lépésről lépésre került háttérbe korabeli jelentése. Ezt a tényt megszámlálhatatlanul sok produkció támasztja alá, ugyanis nincs olyan esztendő, amikor a földkerekség teátrumaiban ne lenne friss, naprakész koncepciójú előadása. Amióta világ a világ, apák és fiak, anyák és lányok, azaz szülők és gyermekeik között nincs egyetértés, amit a köznyelv generációs ellentétnek nevez. Mindkét fél más szemmel lát mindent, másképp áll az őket körülvevő eseményekhez, társadalmi folyamatokhoz, emberi viszonyokhoz. A leszármazottak lázadnak, sokszor magáért a lázadás gyönyörűségéért.
Barna Zsombor új fordítást készített, ami nem csupán nyelvezetében tükrözi a 2020-as esztendőt, hanem konfliktusaiban is. A szereplők a most élők hétköznapi szóhasználatán társalognak, amiben így jó néhány, rádióban meg tévében kifütyülendő kifejezés is helyet kap. Ezek inkább jelzésértékűek, mert nem olyan sűrűn fordulnak elő, hogy átlépjék az átlagnéző ingerküszöbét. De nem csupán a trágárság tükrözi a jelen pillanatait, hanem az is, hogy megszállottan nyomkodják okostelefonjaikat. Ami az angol eredetre utal, az nem egyéb, mint a teaivás rituáléja, amit minden brit polgár, legyen az – dühös vagy nem dühös – előszeretettel gyakorol. Barna Zsombor játszik is, a főhőst, az egyetemet végzett Jimmy Portert személyesíti meg, aki nem akar beállni abba a sorba, ami a középosztályi létbe vezetné, inkább piaci árusként vegetál. Elégedetlen, semmi nem jó és tetszik neki, mindenen és annak ellenkezőjén is pufog, néha ön- és közveszélyes bolondként viselkedik. Remekül kelti életre ezt a semerre sem tartó, cinikus, érzelem nélküli fiatal férfit, akinek kemény páncélja mögül csak időnként bújik elő valamiféle emberi vonás. Mindenkit gyötör és piszkál maga körül, leginkább feleségét, a halk szavú, tehetős családból származó Alisont, aki valamiféle vezeklésként éli meg ennek az arrogáns férfinak a túlzásait, dilijeit. Pájer Alma Virág olyan mártír asszonyt visz fel a színre, aki minden sértést zokszó nélkül eltűr, és vakon engedelmeskedik. Alakításában annyi a fájdalom, a tehetetlen lemondás, amit csak a kapcsolati erőszakban sínylődő nők tudnak ennyire magától értetődően elviselni.
Jimmy nem kíméli a haverját, Cliffet sem, gúnyolódásának ő is a céltáblája, de Cliff valamiféle önsanyargatástól vezérelve bírja ki az állandó gyalázkodást meg a folytonos hőzöngést. Tzafetás Benjámin kiválóan formálja meg ezt az önfeláldozó cimborát. Jimmy érzelmi sivárságát az is kifejezi, hogy felesége elköltözése után azonnal ágyba bújik Helenával, Alison ismerősével. De Helena is jó firma ám, úgy tesz, mint aki aggódik áldott állapotban lévő barátnőjéért, és merő szívjóságból értesíti Alison szüleit, holott csak arra vár, vetélytársa tűnjön el a képből. Osváth Judit ügyesen hozza a gátlástalan nőstényördög figuráját, aki azonnal lecsap a szabad préda Jimmyre, mert már évek óta kinézte, és meg akarja szerezni magának. Amolyan női magazinba való jellemvonás elszeretni a hallgatag, szelíd barátnő vad, izgalmas férjét. Az idős alezredes, Alison édesapja a képviselője annak a vagyonos, hagyománytisztelő rétegnek, akiket Jimmy szívből utál és megvet. Kerekes József a tőle megszokott magas színvonalon jeleníti meg ezt az apai szeretettől vezérelt, bölcs, saját hibáit belátó, nézeteit felülbírálni és megváltoztatni képes férfiút. Barna Virág Márti látványtervei a mindenkori dühöngő ifjak lepukkant lakásának elhanyagoltságát, rendetlenségét fejezik ki, mint ahogyan slampos jelmezi is, amik visszaadják ennek a korosztálynak önmagával szembeni igénytelenségét. Ez alól Helena decens ruhái a kivételek.
Pigler Bence rendezi a Nézz vissza haraggal-nak ezt a verzióját. John Osborne drámáját aktualizálja, a mához közelíti, ezért érdemes megnézni, mert a széksorokban ülők elgondolkodhatnak azon, hogy nincs új a nap alatt, a fiatalok mindig zabosak és paprikás hangulatban voltak, vannak és lesznek, és jó esetben csak át akarják építeni, rosszabban pedig a földig le akarják rombolni azokat a falakat, amit szüleik emeltek.
Petővári Ágnes