A Budapest Bábszínház február 20-án mutatta be a Semmi 2.0 című előadást, amely a korábbi produkció újragondolt változata. Az előadás új szereposztással, új zenével és a 21. század vizuális elemeit felhasználva került színpadra.
„Semminek sincs értelme. Ezt régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.”
Janne Teller, dán írónő Semmi című regénye 2011-ben jelent meg először magyar nyelven, a bábszínház előadása pedig 2013-ban debütált, és nagy sikert aratott: több mint egy évtizede szerepel a repertoárban.
A Semmi 2.0 számos apró, mégis meghatározó változással egészült ki, ezzel egy, a színház és koncert határán mozgó különleges élményt kínál a nézőknek. Kiemelkedő elem és újdonság a díszlet, ami Zöldy Z Gergely munkája, benne a magaslaton elhelyezett képernyő, ami a darab narratívájához igazítva reelseket, pár perces klipeket jelenít meg.
A koncertélményhez nagyban hozzájárulnak Bongor (Berta Csongor, akit Anthon szerepében látunk), valamint cserihanna dalszövegei és hangzásvilága. A zenészpáros nemcsak a bábszínház falain belül szólítja meg a fiatalabb generációt, hanem a könnyűzenei életben is. Tehetségüket kiváló érzékenységgel vetítik bele a Semmi 2.0 feldolgozásába.A színészek ezúttal egy zenekart alkotnak, és az események hátterében ezzel egy teljesen új aspektust adnak a karaktereknek. A daloknak teljesen a regénytől független szövegei vannak, így tekinthetünk bele a kamaszok meghatározó problémáiba és érzésvilágába.
„Lehettem volna halott
Lehettem volna,
s vagyok
lehettem volna valaki
Kinek vannak szavai”
A cselekmény adott, abban nincs új vonulat, de a darab fenntartja annak a nézőnek is a figyelmét, aki már olvasta a regényt, tudatában van a végkifejletnek. Ugyanakkor érdekes tapasztalat, hogy az előadásban a bábok és bizonyos díszletelemek megmaradtak a 2013-as verzióból, mintha ezzel ismernék el elődjük létjogosultságát.
A színészek a cselekmény előrehaladtával azonban elhagyják a bábokat, szimbolikusan a gyermeki énjüket is, átmenetet képezve a bábszínház és a konvencionális színház közt. A jelmezek más megvilágításba kerülnek, Hoffer Károly pedig izgalmasan ötvözi a 13 évvel ezelőtti bábok megjelenését az új változat modern arculatával.
Agnes Aarne (Barabás Bíborka) többször idéz elő a nézőben katartikus élményt erőteljes, összetéveszthetetlen hangszínével. A karakter annak ellenére bővül még több réteggel, hogy ő az egyetlen szereplő, aki – mivel kimarad a második körből – végül csak szeretett zöld szandáljáról mond le. A szandál eltörpül a többiek áldozataihoz képest, amiket beleadnak a „jelentések halmába”. A „jelentések halma” az élet értelmének reprezentációja, Pierre Anthon (Berta Csongor) hívómondatának (Semminek sincs értelme) cáfolatára alkotják meg a barátok.
A videók által (Varga Vincének köszönhetően) betekinthetünk a kulisszák mögé, megelevenedik előttünk, ahogyan egy színész a színpadon kívül azonosul, átszellemül az általa alakított karakterrel. Itt egyébként jóval komplexebb, forgatást igénylő próbafolyamatokat láthatunk.
Dagadt Henrik Eskildsen (Barna Zsombor) a tanárnő fia, az iskola stréber diákja eddig nem látott karakter „átváltozáson” megy keresztül, ugyanis a kígyó ellopása alatt rögtönzött rock koncertje bebizonyítja, hogy Dagadt Henrik jóval összetettebb figura, mint az társai elsőre gondolták volna. Kulcsfontosságú ez a mozzanata a darabnak, ugyanis ennek következménye, hogy megállíthatatlan tragikumözön indul el, amit már nem lehet visszafordítani. A gyermeki ártatlanság mögötti rosszindulat valós alakot ölt, és a felnőtté válástól való félelem átveszi az irányítást.
Anthon állandó szemlélője marad a darab elején tett súlyos kijelentései következményének. Visszatérő hangeffekttel emlékeztet minket jelenlétére, ami nem várt szorongást idéz elő a nézőben. Hamarosan mi is gyűlölni kezdjük, bennünk is megszólal az állat, a túlélési ösztön, hogy ezt a hangot, ezt a személyt, Pierre Anthont el kell hallgattatni. Persze, végül bekövetkezik az elkerülhetetlen, a nézőtér elsötétedik, a kiáltások elhalnak, és a néző egyszerre hálás az élményért, és idézi fel kamaszkori énjét, aki először érezte, hogy nincs értelme semminek.
Toepler Szonja