Markó: Vitéz László Ángliában (Budapest Bábszínház, 2020)
“A Vitéz László hagyományait életben tartó játékosok (csak néhányat említve közülük: Pályi János, Fabók Mancsi, Tatai Zsolt) mind úgy emelik át a mába a több száz éves figurát, hogy beleviszik saját személyiségüket is a játékba, karakterbe. Barna Zsombor Vitéz Lászlója – nem találok jobb kifejezést – a “srácos” irányt célozza meg. A Vitéz László menyecskét kerest azért volt öröm nézni, mert egyszerre volt klasszikus Vitéz László, magyar népmese (ahol az egyszeri legénynek egyre nagyobb kihívásokkal és veszélyekkel kell megbirkóznia), és emellett lendületes, szellemes, mai előadás, amin érződik, hogy játszója ismeri a rajzfilmeket, a hollywoodi hőssztorikat, a sit-comok poentírozását és gegjeit, a mai gyerekek szavajárását, akár hangsúlyait. Ahogy a Halállal – azzal a kapucni-ficni-fecni-pacni urasággal – szópárbajozik azon, hogy hallgasson és figyeljen (- Jó, hallgatok. – De akkor, hallgass, és ne szólj egy szót se. – Jó, nem szólok…), abban egyszerre van benne a klasszikus poén, a Kemény Henrik által is használt pimaszság, a szembeszállás a hatalommal, a végzettel, és egy mai gyerek szüleivel történő mini csatározása.”
Markó: Vitéz László Ángliában (Budapest Bábszínház, 2020)
“Az utazás révén a megszokott, süket Vitéz László-poénok is kibővülnek egy pár brit, köztük az akcentusra utaló sztereotípiával, Barna Zsombor pedig helyszíntől függetlenül teljes erőbedobással pajtikázik, és az egyes szereplőket is jól elkülöníti egymástól,…”
Kosztolányi: Esti Kornél (Budapest Bábszínház, 2019)
Kosztolányi 86 éve halott, Esti Kornél egy percet sem öregedett. A hetedik kerületben portyázik, a haverjaival kocsmából kocsmába vetődik, monogramját festékszóróval fújja falakra. Verseket ír, melyek senkit nem érdekelnek, sosincs pénze. Bárkit felhív az éjszaka közepén csak ugratásból, de szemtől szemben még egy idősödő prostituáltat sem merne megbántani. A Bábszínház Kemény Henrik termének kemény pszeudoülésein […]
Weöres Sándor: Holdbeli csónakos (Budapesti Bábszínház, 2019)
“Amikor Pájer Alma Virág és Barna Zsombor bábjai kőpadon ülve épp egy érzelmileg telített, fontos beszélgetést folytatnak, akkor a túlkoros nézőben felmerülhet az az alapkérdés, hogy minek is kellenek ide a bábok a maguk rezzenéstelen arcával. Hiszen az emóciókat, a reakciókat úgyis a bábok mögött lévő színészek arcáról kell leolvasnunk – ott is van rajtuk szépen, hiánytalanul minden.”
Shakespeare: A vihar (Budapest Bábszínház, 2018)
Szeptember 26-án mutatta be a Budapest Bábszínház Shakespeare A vihar című komédiáját Szikszai Rémusz rendezésében, Fodor Tamással, Pájer Alma Virággal és Barna Zsomborral a főszerepben. Az angol mester életének és munkásságának kutatói úgy tartják, hogy utolsó önálló színművét 1610-ben írhatta. A darabjaiban megszokott szerkezettől itt sem tér el, a középpontban a szerelem áll, szereplői pedig itt is […]
Markó: Vitéz László menyecskét keres (Hatszín Teátrum, 2017)
Elöljáróban muszáj lelkesen megjegyeznem, milyen jó érzés már a beengedésnél azt hallani egy gyerekelőadáson, hogy itt nyugodtan lehet szaladgálni, kiabálni, közbeszólni. Látom egy aggódó szülő tekintetében a kételyt, vissza is kérdez, hogy biztosan így van-e, mire hamiskás mosoly kíséretében jön a válasz: „Persze, de higgye el, senki se fog rosszalkodni, ha elkezdődik az előadás.” És […]