Janne Teller: Semmi 2.0 (Budapesti Bábszínház, 2026)
“Dagadt Henrik Eskildsen (Barna Zsombor) a tanárnő fia, az iskola stréber diákja eddig nem látott karakter „átváltozáson” megy keresztül, ugyanis a kígyó ellopása alatt rögtönzött rock koncertje bebizonyítja, hogy Dagadt Henrik jóval összetettebb figura, mint az társai elsőre gondolták volna.”
Janne Teller: Semmi 2.0 (Budapesti Bábszínház, 2026)
“Barna Zsombor Dagadt Henrik szerepében például remekel abban, hogy a kiközösített, szabálykövető tanárgyerek mögött tapinthatóvá tegye a dicsvágyat és az agressziót is.”
Janne Teller: Semmi 2.0 (Budapesti Bábszínház, 2026)
“Pontos és precíz játékot láthatunk mindenkitől, a darab pedig tökéletesen alkalmas arra, hogy az egységes, közös játékon túl minden szereplő külön-külön is megmutathassa a tehetségét – amit meg is tesznek. Barna Zsombor bárgyú és kedves Dagadt Henrikje egy szempillantás alatt válik igazi bosszúálló kis szörnyeteggé,…”
Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban (Budapesti Bábszínház, 2024)
“Barna Zsombor jelenléte könnyedséggel, humorral lazítja az előadás hangulatát,…”
Tasnádi István: Helló, Héraklész! (Budapesti Bábszínház, 2021)
“És akkor itt jön képbe a mi Héraklészünk, aki valószínűleg egyetlen határozott mozdulattal ízekre tépné a csomót. A címszereplő Barna Zsombor kölykös bájjal jeleníti meg ezt a nem túl bonyolult észjárású, de azért nagyon is szeretetre méltó fiút. A józan paraszti ész az ő esetében érvényes kategória: épp csak egy-két másodperccel reagál lassabban a szükségesnél, de ha feldühítik vagy sarokba szorítják, gyorsan, kissé tán túlságosan is gyorsan cselekszik. Emiatt persze megüti olykor a bokáját, de ez is bőven belefér ebbe a verzióba. Barna Zsombor nem emel szobrot Héraklésznak, viszont közvetlen, emberi arccal ajándékozza meg, akivel a nézőtéren bárki szívesen összepacsizna. Mert a tankönyvekben szereplő hősnek korántsem a legendás hőstettekről szól az élete: kedvemre való látni, amikor elfárad, amikor kételkedik, amikor elbizonytalanodik.”
Weöres Sándor: Holdbeli csónakos (Budapesti Bábszínház, 2019)
“Amikor Pájer Alma Virág és Barna Zsombor bábjai kőpadon ülve épp egy érzelmileg telített, fontos beszélgetést folytatnak, akkor a túlkoros nézőben felmerülhet az az alapkérdés, hogy minek is kellenek ide a bábok a maguk rezzenéstelen arcával. Hiszen az emóciókat, a reakciókat úgyis a bábok mögött lévő színészek arcáról kell leolvasnunk – ott is van rajtuk szépen, hiánytalanul minden.”